Jelen írásunkban a jogi fikció fogalmával foglalkozunk és egy-két konkrét példán keresztül szemléltetjük a gyakorlati alkalmazását.
Mit értünk jogi fikció alatt?
A fogalom pontos definícióját nem jogszabályok rögzítik, hanem a jogirodalom. Az általánosan elfogadott definíció szerint: „Fikcióról akkor beszélünk, ha a jogalkalmazás során törvény (valamely jogi norma) alapján egy bizonyosan valótlan tényállást kell valósnak elfogadni. Ebben az esetben az ellenbizonyítás lehetősége értelemszerűen fel sem merül; a törvényi fikció, hiába tudottan valótlan, a tényállás megállapítása során kötelezően irányadó lesz.” [TÓTH J. Zoltán: „Vélelem és fikció” in JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Jogbölcselet rovat, rovatszerkesztő: SZABÓ Miklós, JAKAB András)]
Mi a célja a fikciónak?
A jogi fikcióval a jogalkotó célja általánosságban az, hogy iránymutatást adjon a jogalkalmazás (pl. bíróságok) számára akként, hogy egy tudottan nem (biztosan) valós dolgot/eseményt, a tényállás részévé emel úgy, hogy annak kötelező (tehát eltérést nem engedő) figyelembevételét előírja a jogalkalmazó számára, sokszor akként, hogy meghatározott minősítést is rendel a fikcióval érintett tényállás mellé.
A cél konkrétabban háromféle lehet:
- Jogpolitikai okokból
- A jogviszonyok biztonsága érdekében
- Jogi technika az egyszerűsítés érdekében