Ügyfeleink, mielőtt polgári peres eljárás megindítását fontolgatják, gyakran és félve kérdezik: „Ügyvéd úr, meddig fog ez a per tartani?”
A válaszunk a nem is annyira új perjogi kódex (a 2016. évi CXXX. törvény, azaz a Pp.) hatálybalépése óta nem feltétlenül a szokásos („Évekig/sokáig/nem lehet tudni/az attól függ”), mivel az új Pp. bevezette visszaállította [az 1911. évi I. törvénycikk, az ún. Plósz-féle polgári perjogi kódex vezette be a magyar perjogba, elérhető itt.] az ún. osztott perszerkezetet (percezúra), amelynek köszönhetően, tapasztalataink szerint jelentősen gyorsabbak lettek a polgári perek.
Ez az új Pp. egyik legnagyobb újítása, melyről korábban írtunk itt, e helyen csak annyit emelnénk ki, hogy a percezúra lényege, hogy a per két részre oszlik; az elsőben (perfelvételi szak) a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározása történik, míg a másodikban (érdemi szak) kerül sor a bizonyítás lefolytatására, amely a jogvita kereteinek perfelvétel során történő rögzülése okán sokkal célirányosabbá válik, és a per érdemében emiatt korábban születhet döntés.
Igen ám, de ennek a (relatív) gyorsaságnak szigorú feltétele, következménye (ára) van.
Egyfelől a peres eljárásokhoz sokkal több előkészítés és professzionálisabb pervitel szükséges. Ezt a Pp. törvényi indoklása maga is megerősíti azzal, hogy: „az egységes eljárási szabályokat az általános hatáskörrel felruházott törvényszékre modellezi, ahol mindkét fél számára kötelező a jogi képviselet, ez biztosítja a bonyolult, speciális szakértelmet igénylő perekben a professzionális pervitelt”.