Jelen írásunkban a földhasználati jogosultságról írunk. Felhívjuk a kedves olvasó figyelmét, hogy korábbi cikkünkben a földhasználati jogról írtunk, amely a Ptk. szerinti jogintézmény. Jelen cikkünk témája a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földtörvény) szerinti földhasználati jogosultság és nem a Ptk. szerinti jog.
Az alapkiinduló pont, hogy vagy a termőföld tulajdonosa, haszonélvezeti jog fennállása esetén a haszonélvező műveli a termőföldet, vagy tőle származtatott jogcímen a (haszon)bérlő.
Ha a termőföld tulajdonosa, haszonélvezeti jog fennállása esetén a haszonélvező (együttesen: használatba adó) nem tudja vagy szeretné művelni a földet, akkor a termőföld használatát, hasznosítását a Földtörvényben meghatározott módon és mértékben, a Földtörvényben meghatározott természetes személy, valamint jogi személy javára haszonbérlet, szívességi földhasználat, rekreációs célú földhasználat, valamint erdőnek minősülő föld esetében más törvényben meghatározott jogcímen engedheti át.
Ezeket a jogcímeket (haszonbérlet, szívességi használat, rekreációs célú földhasználat és erdők vonatkozásában egyéb jogcím) együttesen hívjuk földhasználati jogosultságnak. Ezt a földhasználati jogosultságot kizárólag földműves és mezőgazdasági termelőszervezet szerezheti meg, kivéve a rekreációs célú földhasználatot, amit földművesnek nem minősülő személy is megszerezhet.
A földhasználati jogosultság megszerzésének feltétele, hogy a földhasználati jogosultságot szerző fél a földhasználati jogosultság átengedéséről szóló szerződésben vállalja, hogy a földhasználati szerződés fennállása alatt megfelel a Földtörvény szerinti feltételeknek (pl. földművesnek minősül), a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének.